1. Macska-Barlang

Az Országos Kéktúra kék sáv jelzéséből kiágazó kék Ω, azaz kék barlangjel jelzésű turistaúton közelíthető meg a Csobánkai-nyeregből. A Ziribár-hegy délkeleti tövében, Csobánka központjától nyugatra, körülbelül másfél kilométerre, a Tavasz-kunyhó mellett nyílik. A helyét barlangjellel és a nevének a feltüntetésével jelölik a turistatérképek.

A barlang bejárata feletti hegyoldalból lefolyó csapadékvizet nyeli el, tehát időszakosan aktív víznyelőbarlangként működik. A lefolyó víz vízesésként ömlik a barlang bejáratába, majd ott irányt változtat és az addigi útjával pont ellenkező irányban ömlik a barlang további járataiba. A barlangban barit kristályok is előfordulnak, ami a hévizes barlangkeletkezés jele. Később alakult át karsztos víznyelővé. A barlang alján, a törmelék között tűnik el az időszakosan bejutó víz. A barlang feletti hegyoldal és még a barlang eleje is hárshegyi homokkőben van, de beljebb már dachsteini mészkőben alakult ki. A bejárásához engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.

Bővebben : https://www.wikiwand.com/hu/Macska-barlang_(Csob%C3%A1nka)

2. Pilis Tető

A térség a középkori királyok kedvelt vadászterülete volt. A hegytetőn néhány évtizede még a Magyar Néphadsereg légvédelmirakéta-bázisa működött, de azt a rendszerváltás után felszámolták. Az elhagyott bunkerek ma is megtalálhatók. A katonai bázis egészen 1996-ig üzemelt; Budapest légtérvédelmét látta el 11/2 Légvédelmi Rakétaosztály néven. A hozzá tartozó laktanya Pilisszentkereszt község felett, a Dobogókőre vezető út mellett található. A katonai bázisból már csak a betonbunkerek maradtak meg, melyekben egykoron a rakétaszállító teherautók álltak.

A hegytetőről szép kilátás tárul a Dobogó-kőre, Pilisszentkeresztre, Pilisszántóra, a Hosszú-hegyre, a Kis- és Nagy-Kevélyre, valamint a Budai-hegység felé.[1]

A Pilisi Parkerdő Zrt. 2014-ben 50 millió forintos költséggel, európai uniós támogatással kilátóvá alakította a geodéziai tornyot, mely a pálos rend alapítójáról, Boldog Özsébről a Boldog Özséb-kilátó nevet kapta. A 2014. június 20-án kezdődött munkálatok során a meglévő vasbeton fal köré faszerkezetet és fából készült lépcsősort építettek. A kilátószint magassága 12,90 m, a torony teljes magassága 17,25 m, átmérője 9,20 m (a geodéziai torony korábbi 12,50 m-es magasságával és 3,50 m-es átmérőjével szemben). Az új tetőszintet – ahol egy civil szervezet kezelésében meteorológiai megfigyelő és amatőr rádióállomás működik – csak a betonmagon keresztül lehet elérni. A kilátót október 28-án adták át.

3. Mária-pad(Pihenőhely)

4. Dobogókő

Dobogókő elsősorban kitűnő megközelíthetősége, és nagyszerű panorámát nyújtó kilátóhelyei miatt népszerű célpont, télen, megfelelő hóviszonyok esetén lesiklópályáját is sokan látogatják. A hegy, monumentális sziklákkal teletűzdelt északi oldalában vezető látványos Thirring-körút a hegység egyik legizgalmasabb túraútvonala. A 2014 decemberi fagykárok sújtotta, sokáig lezárt, merész vonalvezetésű út megtisztítva, felújítva várja a kirándulókat.

A csúcs körül üdülőkből álló települést találunk, amely manapság kissé lehangoló látványt nyújt, bezárt, elhagyatott, gazos szállodákkal, kevésbé gondozott hétvégi házakkal, bár az elmúlt pár évben kissé rendbe hozták a Pilisszentkereszthez tartozó telepet.

A legtöbben, megérkezvén a nagy fizetős parkolóba (200 Ft/óra), kisétálnak a 100 m-re fekvő kilátóhoz, majd beülnek valamelyik büféhez. Ennél egy kicsit több is van Dobogókőben, érdemes az általunk ajánlott körséták valamelyikét kipróbálni, akár mindegyiket egymásra fűzve.

A Magyarországi Kárpát-egyesület Budapesti Osztályának választmánya 1889-ben kezdeményezte, hogy Budapest környékének egyik legszebb pontján, az akkor még nehezen megközelíthető Dobogókőn turistatelep létesüljön, a megvalósítás viszont már a két évvel később, az osztály feloszlása után annak helyén létrejött Magyar Turista Egyesület nevéhez kötődik. A célra Prokopp Géza pilisszentkereszti vallásalapítványi főerdész ajánlott fel földterületet, melyen 1897 novemberére készült el a menedékház; felavatására 1898. június 5-én került sor. Pfinn József főmérnök, választmányi tag tervei szerint és vezetése alatt épült. Nevét az MTE első elnökéről, báró Eötvös Lorándról kapta.

A faház mellett 1906-ban felépült a nagyobb kőépület, de a befogadóképességet így is többször bővíteni kellett; csúcspontján elérte a 150 főt is. 1910-ben bevezették a telefont, később a gázt, 1932-ben a villanyvilágítást, 1935-ben pedig elkészült a Pilisszentkeresztre vezető műút is.

A II. világháború után a tulajdonos egyesületet feloszlatták, az épületeket munkásszállóvá alakították, később kiürítették és sorsára hagyták. A rendszerváltás után a házakat visszakapta és felújította az újjáalakult Magyar Turista Egyesület, a kisebbik épületben pedig létrehozták a Turistamúzeumot.

5. Szentkút(Pilisszentkereszt)

Az egyházi jóváhagyással nem rendelkező szentkút tisztelete az 1860-70-es években keletkezett. 1949 május 3-án a tavaszi búcsún részt vett 19 éves Erdei Matild súlyos bénulásból meggyógyult, a Historia Domus 1950 szerint. Sarlós Boldogasszony ünnepén ünnepi szentmisét tartanak a Szentkútnál, mely zarándokutak (Mária út, Magyar zarándokút) és túrautak (sárga kereszt) fontos állomása is.

"A pilisszentkereszti Szentkút létezésére vonatkozó első közlés a XX. század elején, Borovszky megyei monográfiájában bukkant fel, mely a helyet a település természeti nevezetességei között említi meg. Egy 1913-ban megjelent, Pilisszentkeresztet bemutató kis könyv (Szűcs Gyula) már bővebben írt: a "Szentkút a pomázi kocsiúttól balra, a szőlőkbe vezető kocsiúton..." található. "E rendben tartott, be is kerített forrást, amely fölé a község kis kápolnafélét is emeltetett, nem csak Pilisszentkereszt, de az egész vidék csodatevő helynek ismeri. (564. m.) Tavaszi és őszi búcsúkor még a szomszéd megyékből is felkeresik. Némelyek fehér galambot láttak vizében fürödni, mások Mária képét látták benne." Mondták, hogy "Urbánéknak két ízben is megjelent volna a "Szentkútnál" a Boldogságos Szűz. (...) Amióta vizétől (amelyben valami kevés ásványi alkatrész is van ) néhányan meggyógyultak, "szent helynek" mondják, s évről évre nagyobb gondozásban részesítik. Vizét más megyékbe is hordják. Ez az üdülőhelyekkel is ellátott, állandóan árnyékos hely a pilisszentkeresztieknek kedves sétahelyük."

A plébánia Historia Domusa szerint: "1910. szeptember 14. szent kereszt felmagasztalása ünnepén (búcsú).

Budapestiek (Józsefváros) Dr. Metzker lelkész vezetésével sokan jöttek. Megelőző nap 13-án 4-5 óra tájban felkoszorúzott leánykákkal, zászlókkal elejökbe mentünk egészen a keresztig. Bevezető áldás és Tedeum éneklése alatt megtartatott az offertorium. Buzdítás a szentgyónás elvégzéséhez. Kivált azok gyónjanak meg, akik a húsvéti gyónásukat elmulasztották. Azután felmentek a Kálváriára. Gyóntatás egészen vacsoráig. Reggel korán gyóntatás, áldoztatás, 8 órakor német szentbeszéd. Szentséggel mise. Utána jöttek a szántóiak. Ezeket bekísérve, budapestiek utána el lettek kísérve, 10 órakor a helybeli lelkész Bozsányi tót szentbeszédet mondott, mely alatt a kesztölczi plébánia, pomázi, csobánkai megérkezve a körmenet megtartása után nagy szentmise szentségkitétellel és asszisztenciával meg lett tartva."

A mai napig ide zarándokló józsefvárosiak emlékezete szerint búcsújárásuk kezdete egy lelkipásztornak köszönhető. Mivel a német ajkú lakosság szívesen kereste fel a Pilist, a személyes látogatásokból közösséget összetartó zarándoklat fejlődött ki.

A helyiek tiszteletében az 1858-as lourdes-i események hatása világosan látszik: minden évben a jelenések napjain imádkozva, közösen keresik fel a forrást.

"Amióta vizétől (...) néhányan meggyógyultak, szent helynek mondják..." A Historia Domus 1950. tavaszi búcsújánál jegyezte fel: "...részt vett (Erdélyi) Erdei Matild csobánkai 19 éves leány is, aki 1949. május 3-án a pilisszentkereszti Szentkútnál csodálatos módon súlyos bénulásából meggyógyult. Azóta beteg nem volt."

Az adatok alapján kijelenthető: a Szentkút tisztelete az 1860-as, 1870-es években keletkezett. Hivatalos egyházi engedéllyel nem rendelkezik! Pontos szabályozás híján a népi kultusz szabadon formálódik. Az engedély hiánya ugyanis sohasem zavarta az isteni szeretet után sóvárgó lelkeket."

6. Dera-szurdok

Fantasztikus, mesebeli szurdok Legtöbben egyszerűen csak Szurdok néven ismerik a Pilis egyik leghangulatosabb patakvölgyét. Pilisszentkereszttől délre, a falu szélső házaitól nem messze kezdődik a több mint 1 km hosszú, meredek sziklák között kanyargó szurdok. A patak mentén futó ösvény több helyen fahidakon vezet át a vízen, néhol a sziklákon átugrálva kelünk át az igazán csak csapadékos időben folydogáló Dera patakon. A mesebeli hangulatú, vadregényes szurdokot 30 perc alatt kényelmesen be tudjuk járni a jól jelzett kék jelzésen. Babakocsival nem járható, azonban 5-6 éves kortól nyugodtan vihetjük az ifjakat, nagyon fogják élvezni a kis vízeséseket, fahidakat, sziklákat. A szurdokban futó ösvény jól kiépített, de nem árt megfelelő lábbelit, ruházatot választani magunknak a kirándulásra, jó minőségű, bokát jól tartó túrabakancs, egy strapabíró, kényelmes, mozgást nem akadályozó túranadrág és egy könnyen száradó, izzadságot elvezető, kényelmes túra póló igazi éléménnyé teheti a kiruccanást.

A Szurdok felső vége Pilisszentkereszt falu déli végétől közelíthető meg, autóval érkezőknek ajánlott a déli végén lévő nagy tisztáson hagyni az autót, ahol sok piknikező, pihenőhelyet találunk.

A szurdok felső részénél néhány romos, egykori mészégető kemencét találunk. A Dera-patak jelenti a Pilis és a Visegrádi-hegység egymás közti határát. Szentendrénél torkollik a Dunába.