---

3. Holdvilág-árok

A Holdvilág-árok rejtélye

A Holdvilág-árok a Pilis legromantikusabb helyeinek egyike. Jó fél órás séta után, távol az autók zajától, a természet mindent átölelő nyugalmától halad az ösvény az árokban, s a fák közt magas, titokzatos sziklafal bújik meg. A Pilis máig az egyik legszakrálisabb helyként számon tartott vidék Magyarországon, lépten- nyomon a múlt, a magyar őstörténet és a vallás színhelyei tárulnak a látogató elé.

A föld szívcsakrája

A Pilisben másfajta erőtér uralkodik, mint a hétköznapok sblonos helyszínein, itt megnyugszik a lélek, és feltöltődik a test. Átkerül egy másik dimenzióba, ahol joggal teszi fel a múltra és a spirituális erőtérre vonatkozó kérdéseket. Dobogókő, a Föld Szívcsakrájának a jelenléte pedig önmagáért beszél. Pomáztól északnyugatra, mintegy 6 kilométer távolságra a Pilisi Tájvédelmi Körzet délkeleti csücskében emelkedik a Nagy Csikóvár, ennek déli lejtőjén húzódik meg a Holdvilág-árok. A kőmeder, a Holdvilág-árok természeti képződmény. Felső részén egykor víz folyt, a patak most keresztül folyik Pomázon, azon a településen, amelyet az írásos emlékek Etczelburgnak, Attila városának említenek. Pomáz határában a “Születő fény háza” emlékmű hirdeti azt a helyet, ahol Attila, majd később Árpád magyarjai átkeltek a Dunán. A későbbi korok megtörtént eseményei is megelevenednek, 1213-ban II. Endre feleségét, Gertrúdot meggyilkolták a lázadó urak, s holttestét a közeli Pilisszentkereszt mellett található ciszterci kolostorban temették el. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kolostort építettek a Holdvilág-árok bejáratánál

Ősi kultuszhely

A turistatérkép így jelöli a Holdvilág-árkot. Az emlékezet a kereszténység előtti, ősi, magyar hitvilág kultikus helyeként tartja számon ezt a helyet. Egyes feltételezések szerint itt temették el Árpád fejedelmet. Anonymus krónikájában található az első írásos utalás arra vonatkozólag, hogy Árpád fejedelem temetkezési helye merre található: “Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból a Pozsony alatt szerzett sebesülése következtében. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak.” E forrás alapján indult el Sashegyi Sándor (1900-1958) régészkutató, aki szerint a Holdvilág-árok fejedelmi temetkezési hely volt, és itt kell keresni Árpád fejedelem sírját is. Ezek az elméletek mindmáig nem nyertek tudományos igazolást, de bizonyításukra már többször végeztek régészeti feltárásokat folytattak. Az 1939-es év folyamán a Holdvilág-árokban egy hatalmas faragott sziklafalat tártak fel, és előkerült egy kehelytartó sírszobornak a töredéke, szarvas- és lócsontok, valamint egy 65 év körüli asszonynak a csontváza, közelében méregpohárral, a napraforgó szirmaihoz hasonlító perzsa kristálykehellyel, de Árpád sírját nem sikerült megtalálni. Az értékes leletek a háború alatt eltűntek a Nemzeti Múzeumból. 1960-ban újabb ásatások indultak, akkor középkori leleteket és három rovásírásos követ találtak, igazolva azt a feltevést, hogy a Holdvilág-árok helyén valaha középkori település állt. A sziklafalon, ahol Sashegyi Árpád a fejedelem sírját kereste, találtak egy sziklába vájt, lépcsős lejáratú folyosót is, háromszög alakú bejárattal. Ennek a végében valóban sírhelyhez hasonlítható terem van kialakítva, a bejárattól számítva mintegy 5-6 méter mélységben, innen kürtő nyílik a felszínre. Nem zárható ki, hogy ez lett volna Árpád fejedelem sírkamrája, ám a néphagyomány szerint ezt az üreget egy Weiszlich nevű betyár készítette a maga és társai számára – búvóhelyül. 1980-ban Mihnai Attila folytatta a kutatást, de nem sikerült bizonyítékot találnia a Holdvilág-árok mondáiról. Legutóbb Szörényi Levente zeneszerző folytatott itt kutatásokat, emberi kéz munkájára utaló csontokat, ólom, vas, és szenes kőmaradványokat találtak. Előkerültek II.- III. századi római kori cserepek, és egy nem Bécsben készült, XV. századi mesterjegyes grafitos redukált fazék. A sziklafalban látható két bemélyedés, amolyan szobortartó -féle üregek mibenlétére pontosan még nem derült fény fülkeként funkcionálhatott, a szakirodalom kaptárfülkeként határozza meg leginkább, datálásuk pedig a XI. és a XV. század közé tehető. Azon feltételezés esetén, miszerint a hely kőfejtőként működött egykor, érdekes, hogy a megtalált eszközök és azok helyzete mind arra utal, hogy valami miatt gyorsan el kellett hagyni a terepet, szinte pánikszerűen. Fent, a terasz tetején még a kőben benne maradt ékeket is találtak a kutatás során.

Pálosok

Sashegyi egyik feltételezése szerint, a pálos szerzetesek a Holdvilág-árokbéli barlangokban töltötték a legenda szerinti három esztendőt, mielőtt onnan kijőve Özséb, volt esztergomi kanonok megalapította a máig egyetlen magyar szerzetesrendet. Ebben az esetben joggal merül fel a pálos lelkiség, és a magyar ősvallás kapcsolódásának lehetősége, amire egyelőre nincsen elfogadható válasz. Addig is marad a találgatás és a látvány megtapasztalása a titkokkal övezett és csodaszép nevet viselő Holdvilág-árokban.

Linkek :

https://rejtelyekszigete.com/holdvilag-arok-rejtelye/

https://sites.google.com/site/titkosmagyarostortenet/

Videók:

https://www.youtube.com/watch?v=t_pnzQF0MYc&ab_channel=szekely7788

https://www.youtube.com/watch?v=MWo_mBAu9-U&ab_channel=zoli7006

---

5. Lajos-forrás

Lajosforrás a Pest megyei Szentendre egyik külterületi városrésze, a tágabb értelemben vett Pilis, pontosabban a Visegrádi-hegység erdei között, a Bölcső-hegy oldalában. Nevét a hegytömb legbővebb vizű forrásáról, az itt fakadó Lajos-forrásról kapta. A szentendrei szerbek korábban Dobrá vodának nevezték a forrást, ennek magyarításával jött létre a területre ugyancsak használt Jóvíz-dűlő vagy Jóvízűmajor elnevezés.

A Bölcső-hegy tömbjében jó néhány forrás fakad, részben szentendrei, részben pomázi területen (pl. Kékvízű-forrás, Háziipari-forrás, stb.), ezek közül a legnagyobb vízhozamú mindig is a Lajos-forrás volt, amit ezért már évszázadok óta számon tart a környék lakossága. Egyes hagyományok szerint a forrás neve Nagy Lajos király nevét őrzi, mivel szeretett vadászni ezen a környéken. Valószerűbb verziója a név keletkezésének, hogy a forrás 1908-as foglalásakor az azt elvégző Magyar Turista Egyesület a terület akkori földbirtokosa, báró Podmaniczky Lajos után adta az elnevezést.

---

6. Nagy-Csikóvár

A Nagy-Csikóvár a Pilis egyik magaslata a Pest megyei Pomáz és Szentendre határvidékén. 556 méter magas csúcsát a Pomáztól Dömörkapuig vezető, a környék több hegycsúcsát érintő zöld háromszög jelzésű turistaút érinti, de a térségben számos egyéb látnivaló is található, melyeket jó néhány további turisztikai útvonal is érint. A környék legnépszerűbb turistacélpontjai közé tartozik a Holdvilág-árok és a Lajos-forrás.

---

8. Oszoly-Csúcs

Gyönyörű kilátóhegy Csobánka felett Az idilli fekvésű Csobánka felett magasodó, látványos sziklás hegyek, az Oszoly-csúcs és a Csúcs- hegy könnyen megmászható, népszerű turistacélpontok. Az Oszoly-csúcs vad, vakítóan fehér sziklatornyai a sziklamászók kedvenc gyakorlóhelyei, és a csúcsról feltáruló lenyűgöző panoráma mágnesként vonzza a mezei turistákat is. A könnyű kirándulást végig követik a tanösvény rendkívül informatív és szórakoztató, színvonalas tájékoztató táblái is.

---

9. Ezüst-hegyi kőbánya és barlang

Budapest tájképének jellegzetessége a budai oldal hegyekkel övezett karéja. Közülük is legimpozánsabb az Óbuda hátterében feltűnő Nagy-Kevély vonulata. A Kevélyek olyan büszkén merednek az ég felé, hogy tövükben két Ezüst- és egy Arany-hegy is elfér. Budapesthez közelebb, a budakalászi Ezüst-hegy lapos fennsíkját lassan eltakarják a sorozatosan épülő új házak, míg a Pilisborosjenő és Üröm határában fekvő, a Kevélyre közvetlenül támaszkodó Ezüst-hegy még nagyrészt lakatlan.

A Kevélyek fő tömegét a jól karsztosodó dachsteini mészkő alkotja, amelyre az alacsonyabb térszíneken kevésbé jól oldódó eocén márgák és mészkövek, valamint a karsztosodásra alkalmatlan, ún. hárshegyi homokkő települ.

Az Ezüst-hegy ez utóbbi földtani szerkezetű vidékhez tartozik. Nem véletlenül jegyezte meg 1937-ben Kerekes József, hogy váratlan a barlang megjelenése ezen a helyen, hiszen sem a hárshegyi homokkő, sem pedig az agyagos márga nem hajlamos a karsztosodásra.

Mégis itt, a pilisborosjenői homokkőbányában ismerhetjük meg a Pilis leghosszabb barlangját, a mintegy 400 m hosszú és 60 m mély Papp Ferenc-barlangot. A hivatalos listákon általában nem a nagy tudósról elnevezett név szerepel, hanem az egyértelműbb Ezüst-hegyi 3. sz. barlang. Így már azonnal láthatjuk, hogy a kitűnő kvarchomokkövet fejtő bányában nem ez az első barlang. Sokáig leghíresebb az Ezüst-hegyi-barlang volt (amely most az 1-es számot viseli), mindaddig, amíg a sokkal hatalmasabb elő nem került 1969-ben, s a régit néhány évvel később a bányaművelés meg nem semmisítette. A bányában tehát három nagyobb üreget lehetett kimutatni, míg számos kisebb, jelentéktelen méretű valószínűleg megsemmisült.

Az Ezüst-hegyi 1. sz. barlang a bányába vezető keskeny mélyút végén, egy mesterségesen mélyített gödörből nyílt, kb. 330 m tszf. magasságban. A mindössze egy teremből álló üreg nagy része a padosan elváló hárshegyi homokkőben képződött, míg alacsonyabb részein az eocén kori márga is előbukkan. Ilyen körülmények között nagy vitát váltott ki a barlang keletkezéséről megjelent első szakcikk, amelyet Fekete Zoltán írt 1935-ben. Szerinte az üreg alatt, az itt nem látható dachsteini mészkőben már volt egy terem, s ennek mennyezete szakadt be. Tehát ma csak az utólagosan, omlás miatt kialakult homokkőbarlangot lehet tanulmányozni. Két évvel később Kerekes József írt az Ezüst-hegyi-barlangról, miszerint Fekete Zoltán az üreg keletkezését tévesen magyarázza, mert az eocén márga jelenléte elkerülte figyelmét. Szerinte a szokatlan, nemkarsztos környezetben a barlang úgy alakulhatott ki, hogy a homokkő repedésein leszivárgó víz, amely a talajban szén-dioxiddal telítődött, a márgához érve annak mésztartalmát kioldja. A két kőzet határfelületén rendkívül hosszú idő elteltével kis üregecskék alakultak ki. Az eredetileg teljesen zárt termecske a bányaművelés hatására nyílt felszínre.

Ezzel a véleménnyel nem fejeződött be a híres barlang kialakulása körüli vita. Láng Sándor szerint (1953) valószínűleg eltömődött forrásbarlang volt, míg Leél-Őssy Sándor azt mondta (1958), hogy az üreget tektonikus repedések mentén feltört melegvíz oldotta ki. Ez utóbbival közel egyező álláspontot foglalt el Szenthe István is 1969-ben, amikor egyetemi szakdolgozatának írása közben alaposan szemügyre vette az egyre bővülő bányafalakat. Előbb a kőfejtő északi sarkában mászott be egy tágasabb függőleges hasadékba. Tíz méter után a leomlott homokkősziklák miatt továbbmenni nem tudott. Ezt a kis barlangot már korábban is említették, de csak Szenthe István kutatásai alapján ismerhettük meg részletesen, így ez az üreg az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang nevet kapta. Ez a barlang is feltárta a homokkő alatti márgát, s a falakat sokfelé baritkristályok vonták be. Ez pedig az elméletek nagy részének álláspontja szerint egyértelműen a hévizes barlangkeletkezés csalhatatlan jele.

Nem messze a 2. sz. barlangtól, a bánya északnyugati falában az avatott szem hamar észreveheti, hogy a vízszintesen települt homokkőrétegek szabályossága egy kb. 30 m-es szakaszon megszakad, besüllyed. A többi barlang tanúsága szerint ez könnyen azt is jelentheti, hogy itt a homokkő alatt szintén barlang van! Erre gondolt 1969-ben Szenthe István is, amikor az összetört homokkőtömbök között kitágított szűk repedéseken bemászva, egyre mélyebbre hatolt. Nem volt valami biztató dolog az omlásra állandóan kész sziklák között bolyongani, s ráadásul a kvarchomokkő éles felszíne sem kímélte a feltárók bőrét, arról nem is beszélve, hogy nemegyszer csak hosszas keresgélés után lehetett visszatalálni a bejárathoz. Végül is 330 munkaóra ráfordítással 1969. február 16-án éjjel sikerült megtalálni azt a szűk rést, amelyen át le lehetett jutni a homokkő alatti tágasabb barlangba. A kb. 2,5-3,0 m hosszú, igen szűk, spirálisan csavarodó lejárat természetesen sokakat visszatartott a belső szakaszok megismerésétől. Pedig nem mindennapi barlang várta odalent a felfedezőket. A spirális járatból egy hatalmas, ferde hasadékba érkezünk, ahonnan mind fölfelé, mind lefelé tovább mehetünk. Fölfelé kis méretű, porló dolomitban kialakult terembe érünk, majd ez a járat egy mély dolomitaknában végződik. Sokakat rabul ejtett már e csalóka gödör. Azt gondolták, hogy itt folytatódik a barlang, de mindeddig nem sikerült aljáról továbbjutni, és a porló falon nem volt egyszerű visszamászni. Az ide vezető járat az aknán túl gyönyörű borsóköves járatban folytatódik, mint azt az elmúlt évek kutatásai kimutatták.

Visszatérve a bejárati szűkülethez, óvatosan leereszkedhetünk a meredek barlangfalon, ahol előbb az eocén mészkő, majd a márga ősmaradványoktól hemzsegő felületében gyönyörködhetünk. Lassan leérünk egy széles, hosszú terem aljára, amelyből erősen omladékos járaton át jutunk a végpontot jelentő rövid vizes ágba, vagy a másik oldalon felmászva a Szakadékba. Hóolvadáskor, nagyobb esők alkalmával itt szabályos zápor fogad minket, ugyanis a töredezett homokkőrétegen lejutó víz 12-15 m hosszú csöveket oldott a mészkőben, amelyeken át gyorsan a barlangba vezetődik a csapadék. Ez az oldáscső rendkívül jellegzetes képződménye az Ezüst-hegyen a hárshegyi homokkő alatt kialakult barlangoknak.

A barlangot a felfedezés előtt elhunyt tudósról, Papp Ferenc professzorról nevezte el Szenthe István. A méreteiben is országos jelentőségű barlang legfőbb értéke azonban nem is hosszában, vagy 60 m-es mélységében, hanem egyedülálló földtani felépítésében és ritka ásványaiban keresendő. A már említett aragonitfürtökön kívül a homokköves felső szakaszon itt-ott kis méretű, laza, vattára emlékeztető ásványpamacsok figyelhetők meg, amelyek Szenthe vizsgálatai szerint valódi "légből kapott" ásványok. Ugyanis a mélyből feláramló meleg, aeroszolban gazdag pára, a hideg omladékos szakaszban kicsapódva, lerakja ezeket az ásványcsomócskákat, amelyek a műszeres vizsgálatok szerint halloysitnek és montmilchnek bizonyultak.

Az Ezüst-hegyi 3. sz. barlang, mint a többi kevélyi üreg, ebben az időben a Szabó József Geológiai Technikum, majd a Szpeleológia Barlangkutató Csoport kutatási területe volt, így itt is kiterjedt klimatológiai vizsgálatok kezdődtek 1969-1970-ben. E mérések szerint a barlang meglehetősen hideg, mindössze 7,7°C az átlaghőmérséklet.

A felfedezést követő években e barlangot a Pilis legveszélyesebb rendszerének tartották, joggal. A bánya tovább működött, a homokkőtömbök időnként meg- megcsúsztak, és a bejáratot éveken keresztül el is torlaszolták. Jelenleg ugyan ismét szabad a bejárás, de most is csak gyakorlott barlangkutatóknak lehet ajánlani a megtekintést.

Ha nem tudunk lemenni a Papp Ferenc barlangba, a közelben még két nagyobb, hasonló földtani jellegzetességű üreget is megtekinthetünk, a Szabó József- barlangot és az Ezüst-nyeregben zsombolyszerűen nyíló, gömbfülkés Arany-lyukat.

Link: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ez%C3%BCst-hegyi_1._sz._barlang

---

11. Egri vár másolata

A sziklaképződménytől egy rövid sétautat követően tűnnek fel a várromok. messzebbről középkori vár maradványainak látszódnak a romok.Közelebbről azonban megfigyelhetők a betonerősítések, hiszen ez egy épített, az 1968-as egri csillagok című film forgatásához emelt díszlet. Várkonyi zoltán filmrendező a látványos, több ezer statisztát felvonultató csatajelenetekhez választotta a pilisborosjenő és csobánka között húzódó völgyet a film egyik helyszínéül. A forgatások alatt a nagyrészt fából készült vár egy része leégett, amelyet rögtön újjá is építettek. A forgatás 40. évfordulójára 2008 nyarán a vár környékét a pilisborosjenői önkormányzat rendbe hozatta, a falon elhelyezett emléktábla is erről tanúskodik.

---

13. Macska-Barlang

Az Országos Kéktúra kék sáv jelzéséből kiágazó kék Ω, azaz kék barlangjel jelzésű turistaúton közelíthető meg a Csobánkai-nyeregből. A Ziribár-hegy délkeleti tövében, Csobánka központjától nyugatra, körülbelül másfél kilométerre, a Tavasz-kunyhó mellett nyílik. A helyét barlangjellel és a nevének a feltüntetésével jelölik a turistatérképek.

A barlang bejárata feletti hegyoldalból lefolyó csapadékvizet nyeli el, tehát időszakosan aktív víznyelőbarlangként működik. A lefolyó víz vízesésként ömlik a barlang bejáratába, majd ott irányt változtat és az addigi útjával pont ellenkező irányban ömlik a barlang további járataiba. A barlangban barit kristályok is előfordulnak, ami a hévizes barlangkeletkezés jele. Később alakult át karsztos víznyelővé. A barlang alján, a törmelék között tűnik el az időszakosan bejutó víz. A barlang feletti hegyoldal és még a barlang eleje is hárshegyi homokkőben van, de beljebb már dachsteini mészkőben alakult ki. A bejárásához engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.

Bővebben : https://www.wikiwand.com/hu/Macska-barlang_(Csob%C3%A1nka)

---

14. Szent-Kút (Csobánka)

A Pilisben több helyen is található úgynevezett szentkút, az egyik legkülönlegesebb történettel azonban minden bizonnyal a csobánkai rendelkezik, nem beszélve arról, hogy az erdőkkel, hegyekkel körülölelt, elcsendesedésre tökéletesen alkalmas hely önmagában is varázslatos.

A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások.

Egyik legendája szerint 1842-ben egy pásztornak, aki a Pilis erdejében legeltette nyáját, Mária jelent meg a forrás miatt mocsaras helyen, de olyan történet is létezik, mely szerint a favágók kivágtak itt egy fát, amelyen Mária-kép függött, így a fa vérezni kezdett. Bár már a jelenés előtt is gyógyító szerepet tulajdonítottak a forrásnak, ezután nevezték el Szentkútnak, illetve Mária-kútnak, és éppúgy, ahogy egykor, ma is hívek sokasága keresi fel, hogy zöld ágat vigyen haza, illetve a forrás vizét kortyolva vagy azzal mosakodva - például szemeit mosva - reméljen enyhülést, gyógyulást fizikai és lelki sebeire. A forrásnál ma egy kis kápolna is áll - a 19. század közepén építtette egy budai és egy pesti német asszony -, emellett lourdes-i barlangot is emeltek fölé.

A hely fő búcsúja Sarlós Boldogasszony napján van júliusban, de máskor is előszeretettel látogatják, a búcsújárók honlapja szerint főként szombatonként, azt ugyanis Mária napjának tartják.

Bővebben : http://www.bucsujaras.hu/csobanka/